Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés az EU-ban, a levegő minőségét érintő esetekben
Ezért az egyes személyeknek (és a nem kormányzati szervezeteknek is) joguk van a cselekvési terv kidolgozásához, mivel az AQD irányelv kulcseleme a kötelező határértékek meghatározása, valamint a megfelelő intézkedéseket tartalmazó levegőminőségi tervek elfogadásának kötelezettsége, hogy a lehető legrövidebb időn belül megfeleljenek a határértéknek. Az EUB megállapította, hogy a tervek kidolgozásának célja az emberi egészséget fenyegető veszély mielőbbi megszüntetése volt, és hogy a terv kidolgozása az uniós jogszabályok által előírt következmény volt azokra az esetekre, amikor fennállt a riasztási küszöbértékek túllépésének veszélye 
. Az AQD irányelv 23. cikke szerinti esetekben a határértékeket nemcsak a túllépés veszélye fenyegeti, hanem azokat ténylegesen túl is lépik, ami még nagyobb veszélyt jelent az emberi egészségre. Az e kötelezettségekre való hivatkozás lehetővé tette az emberek számára, hogy bíróság elé hívhassák a hatóságokat, és felelősségre vonhassák őket a tiszta levegőhöz való jog védelmének elmulasztásáért.
A Bíróság korlátozta a személyek azon jogát, hogy a terv adott tartalmát kikérjék . Megállapította, hogy a hatóságoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a túllépés (veszélyének) idejét a lehető legrövidebb ideig tartsák fenn, de nagy mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, így konkrét intézkedéseket nem lehet kérni.
Ami a német jogot illeti, a Bundesverwaltungsgericht egyértelművé tette, hogy a légszennyezés fokozatos csökkentése nem feltétlenül felel meg az uniós jognak; a bíróságok ellenőrizhetik, hogy az ilyen csökkentést valóban a lehető leggyorsabban érték-e el . Az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága is úgy döntött, hogy az a kérdés, hogy egy levegőminőségi terv (a légszennyezési irányelv 23. cikke alapján) a lehető leggyorsabban csökkentette-e a légszennyezést, bírósági ellenőrzés alá tartozik . Bár így nincsenek jogai, egy személy a bíróság előtt rámutathat olyan intézkedésekre, amelyek gyorsabban visszaállítanák a légszennyezettséget az előírt értékekre. A C-404/13 ClientEarth ügyben az EUB megerősítette, hogy a nemzeti bíróságnak minden olyan intézkedést el kell rendelnie, amely ahhoz szükséges, hogy a légszennyezési tervet összhangba hozza az uniós levegőminőségi jogszabályokkal.
Ezenkívül az egyéneknek képesnek kell lenniük arra, hogy megtámadhassák a városukban működő légszennyezés-ellenőrzési rendszert (C-723/17 sz. ügy, Craeynest és ársai), mivel az AQD irányelv részletes szabályokat állapít meg az egyes tagállamok területét alkotó zónákban és agglomerációkban a levegőminőség mérésére szolgáló mintavételi pontok használatára és elhelyezkedésére vonatkozóan. A Bíróság szerint e szabályok némelyike egyértelmű, pontos és feltétlen kötelezettséget ír elő, ami azt jelenti, hogy az egyének hivatkozhatnak rájuk az állammal szemben. Ez különösen vonatkozik arra a kötelezettségre, hogy a mintavételi pontokat úgy kell létrehozni, hogy azok a legszennyezettebb helyekről szolgáltassanak információt, valamint arra a kötelezettségre, hogy legalább minimális számú mintavételi pontot kell létrehozni. A nemzeti bíróságok feladata annak ellenőrzése, hogy e kötelezettségeket betartották-e. Ebben a tekintetben az egész zóna vagy város átlagértékei nem elegendőek, mivel alulbecsülhetik a szennyezett levegőnek való tényleges kitettséget.
Hasonló a megközelítés a nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló irányelvben (NEC) előírt kötelezettségekre vonatkozóan is: A közvetlenül érintett természetes és jogi személyeknek képesnek kell lenniük arra, hogy az illetékes hatóságokat - szükség esetén a nemzeti bírósághoz fordulva - felszólítsák az uniós jog e szabályainak betartására és végrehajtására.
A tagállamok bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a programok elfogadása során, és ennek a mérlegelési jogkörnek a NEC-irányelv 6. cikke korlátokat szab. Az irányelv mindazonáltal a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatóan korlátozza saját végrehajtását, arra vonatkozóan, hogy a megfelelő nemzeti programok keretében elfogadott vagy tervezett szakpolitikák és intézkedések összessége megfelel-e annak a célnak, hogy az érintett szennyezőanyagok kibocsátását az egyes tagállamok számára megállapított felső határokat meg nem haladó mennyiségre korlátozzák.
Az EUMSZ 193. cikkel összhangban a tagállamok a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak nemzeti jog a környezet védelme érdekében. Egy magyar vonatkozású ügyben (C-129/16 Túrkevei Tejtermelő Kft.) az EUB arra világított rá, hogy a környezetvédelmi törvényben az általános környezetért való felelősségre vonatkozó szabályozás hogyan érintkezik a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendeletben a levegőminőség védelmével.