Access to Justice

Az irányelveknek alapvető szerepe volt a levegőszennyezés elleni fellépésben és a tiszta levegőhöz való jog uniós jogszabályokba való rögzítésében. A levegőminőségről szóló irányelvek lehetővé tették egyének, civil szervezetek és a Bizottság számára a hatékony jogi fellépést. A peres ügyek arra ösztönözték az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek lépéseket a levegő minőségének javítása érdekében. Az irányelvek nélkül az EU levegőjének szennyezettsége sokkal rosszabb lenne a mainál.

A levegőminőségről szóló jogszabályok nem tartalmaznak átfogó rendelkezéseket az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést illetően. Részletesebb követelményeket az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (2010/75/EU) 25. cikke, és a hozzá kapcsolódó jogszabályok fogalmaznak meg: a környezetre gyakorolt hatások vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv 11. cikke; és a Seveso III-irányelv (2012/18/EU) 23. cikke. Ami az ipari kibocsátásokról szóló irányelvet illeti, annak 25. cikke kimondja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell az érintettek körébe tartozó személyeknek, hogy felülvizsgálati eljárás lefolytatását kérjék az új létesítmények iránti engedélyek jogszerűségével, az engedélyek jelentős változtatásával és frissítésével kapcsolatosan. Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

Van azonban egy közvetlen kapcsolat a levegő védelme és az egyének jogai között, amely egyes rendelkezések esetében megfelel az olyan irányelvek közvetlen alkalmazásának követelményeinek, amelyek nem rendelnek külön az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről - pl. a levegőminőségről szóló irányelv és a nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló irányelv. Ez azért lehetséges, mert az irányelv minőségre (koncentrációra) vonatkozó határértékei az emberi egészség védelmét szolgálják . Így az a céljuk, hogy megvédjék az egyén egészséghez való jogát. Ezek a rendelkezések kellően precízek és feltétel nélküliek ahhoz, hogy közvetlenül alkalmazhatóak legyenek.

Ez azt jelenti, hogy az egyénnek joga van megkeresni a határértékeket országa jogszabályaiban; ebből az következik, hogy a tagállamok kötelesek átültetni a levegőszennyezésről szóló irányelv határértékeit a saját jogszabályaikba.

Továbbá az Európai Unió Bírósága helybenhagyta a C-237/07 Janecek ügyben, hogy „minden olyan esetben, amikor a levegő minőségére és az ivóvíz minőségére vonatkozó, a közegészség védelmét célzó irányelvek által előírt intézkedések betartásának elmulasztása veszélyeztetheti az emberi egészséget, az érintett személyeknek biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy az irányelvben foglalt kötelező szabályokra hivatkozzanak”. Ebben a konkrét ügyben egy müncheni lakos arra kérte a német bíróságot hogy szólítsa fel a bajor kormányt egy levegőtisztasági cselekvési terv kidolgozására, hogy csökkentsék a környéken a légszennyezést. A lakos mindössze 900 méterre lakott egy levegőminőség-mérő állomástól, amely azt mutatta, hogy a szálló porra vonatkozó uniós levegőtisztasági határértékeket több mint 35-ször lépték túl 2005-2006-ban. Egy német bíróság eredetileg nem állapította meg számára jogot a meghallgatáshoz. Miután azonban kérdést intéztek az Európai Unió Bíróságához, az fenntartotta a fél jogát az ügy bíróság elé viteléhez. Azzal érvelt, hogy egy olyan személynek, akinek egészségügyi problémája van, joga van panaszt benyújtani a nemzeti bíróságnál, hogy cselekvést követeljen.