Ipari létesítmények
A tagállamok számos ipari létesítményre vonatkozóan határoztak meg EU-s szintű kibocsátási határértékeket, vagy egyéb kibocsátás-csökkentési előírásokat. Ilyen kibocsátási határértékeket két irányelv határoz meg: az ipari kibocsátásokról szóló (2010/75/EU) irányelv [The Industrial Emissions Directive, azaz IED] és a közepes tüzelőberendezésekről szóló (2015/2193) irányelv [Medium Combustion Plant Directive, azaz MCPD]. Az MCPD, melyre 2013-ban a „Tiszta levegőt” szakpolitikai csomag részeként tettek javaslatot, megszünteti az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED) hatálya alá tartozó nagy tüzelőberendezések (> 50 MWth) és a környezettudatos tervezésről szóló (Ecodesign) irányelv (2009/125/EK) hatálya alá tartozó kisebb berendezések (fűtőberendezések és kazánok <1 MWth) közötti uniós szintű szabályozási hézagot. Az egyéb, kisméretű ipari létesítményekre általában csak a levegőbe történő kibocsátások nemzeti szintű korlátozása érvényes - ott, ahol létezik ilyen korlátozás.
Az IED irányelv az ipari tevékenységekből származó szennyező anyagok levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátásának megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a csökkentésére, valamint a hulladék keletkezésének megelőzésére állapít meg szabályokat a környezet magas szintű védelme érdekében. Az irányelv minimumkövetelményeket határoz meg a nagy tüzelőberendezések, a hulladékégetők, a szerves oldószereket felhasználó létesítmények és tevékenységek, valamint a titán-dioxidot gyártó létesítmények számára 
. Kibocsátási határértékeket rögzítettek a kén-dioxidra, a nitrogén-oxidokra, a szén-monoxidra és a szálló porra; a hulladékégetőkre, ugyancsak kibocsátási határértékeket a dioxinokra és a furánokra - két erősen mérgező kémiai anyagra, melyek az égetés folyamán keletkeznek - illetve több nehézfémre is. A rendelkezések néha meglehetősen differenciáltak, függnek a felhasznált tüzelőanyagtól, illetve hogy „hazai” tüzelőanyagot (szenet) használnak-e, a létesítmény korától, méretétől, stb.
Az IED irányelv célja a jogszabályok hatékonyságának növelése azáltal, hogy támogatja a tagállamokat az elérhető legjobb technikákon alapuló engedélyezés végrehajtásában. E nagy ipari létesítmények esetében az EU által alkalmazott általános megközelítés az, hogy a létesítményeknek meg kellett felelniük a rendelkezésre álló legjobb technikának, amelyek nem járnak túlzott költségekkel. Az irányelv hatálya alá tartozó különböző típusú létesítmények esetében az ipari folyamatokra vonatkozó iránymutatásokat a nemzeti és uniós hatóságok, szakértők, az ipar képviselői és a környezetvédelmi szervezetek dolgozzák ki (BREF). Az EU hivatalosan elfogadja az elérhető legjobb technikákkal kapcsolatos következtetéseket (BAT conclusions - BATC), és azok elvben alapul szolgálnak az egyes létesítményeknek a nemzeti hatóságok által kiadott engedélyekben rögzített kibocsátási határértékekhez.
A közepes tüzelőberendezésekről szóló irányelv azaz MCPD [Medium Combustion Plant Directive] szabályozza az 1 megawatt termikus (MWth) és 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekben a tüzelőanyagok égetéséből származó szennyezőanyag-kibocsátást. Az MCPD szabályozza a SO2, NOx és a por levegőbe történő kibocsátását. Célja e kibocsátások és az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok csökkentése. A szén-monoxid (CO) kibocsátásának nyomon követését is szükségessé teszi. Az MCPD irányelvben meghatározott kibocsátási határértékek 2018 decemberétől alkalmazandók az új létesítményekre, 2025-től vagy 2030-tól a meglévő létesítmények esetében, méretüktől függően. A távfűtőművekre és a biomassza-tüzelésre vonatkozó rugalmassági rendelkezések biztosítják, hogy az éghajlat- és levegőminőségi politikák következetesek legyenek, és szinergiáikat maximalizálják. Az MCPD-nek a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló ENSZ-EGB-egyezmény alapján a Göteborgi Jegyzőkönyvből [Gothenburg Protocol] eredő kötelezettségek végrehajtásában is komoly szerep jut.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell a következőket: valamennyi új – 2018. december 19. után üzembe helyezett – közepes tüzelőberendezés rendelkezik engedéllyel, illetve nyilvántartásba van véve: az első csoport (az 5 megawattnál (MW) nagyobb hőteljesítményűek vagy teljesítményűek) 2024. január 1-jéig, a második csoport (amelyeknek a hőteljesítménye 5 MW vagy annál kevesebb) 2029. január 1 -jéig. Valamennyi uniós ország illetékes hatóságának nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást kell vezetnie, amelyben minden tüzelőberendezésre vonatkozó információt meg lehet találni, így például a használt tüzelőanyag típusát és az éves üzemórák várható számát. A jogszabály üzemanyag-kategóriánként határoz meg kibocsátási határértékeket az új és a már meglévő tüzelőberendezések között is különbséget téve. Egyes tüzelőberendezések tekintetében nem feltétlenül kell betartani a határértékeket. Az új tüzelőberendezések esetében 2018. december 20. után alkalmazandók a határértékek, a meglévők esetében pedig – a berendezés méretétől függően – 2025-től vagy 2030-tól. Továbbá, hatékony ellenőrzési rendszert kell kialakítaniuk a kibocsátási határértékek betartásának ellenőrzésére. A tagállamoknak a következő jelentéseket kell benyújtaniuk az Európai Bizottsághoz: jelentést a CO becsült teljes éves kibocsátásairól (2021. január 1-jéig), minőségi és mennyiségi tájékoztatást az irányelv végrehajtásáról (2026. október 1-jéig), egy második jelentést a végrehajtásról (2031. október 1-jéig).