Access to Information

Az EU jelenlegi, levegőminőségre vonatkozó jogszabályait az AQD foglalja össze. Konkrét levegőminőségi előírásokat és határértékeket tartalmaz adott légszennyező anyagokra, így a nitrogén-dioxidra, kén-dioxidra, ózonra, szálló porra, benzolra, karbon-monoxidra és a nitrogén oxidjaira vonatkozóan. Ezek a határértékek és előírások részét képezik azoknak a környezeti levegő minőségére vonatkozó célkitűzéseknek, amelyeket „az emberi egészségre, valamint a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése érdekében” határoztak meg. E tekintetben a levegőminőségre vonatkozó terveket pontosan végre kell hajtani és felülvizsgálati eszközként használni, annak érdekében, hogy elérjük az irányelv átfogó céljait. A 2008/50 sz. irányelv fő célkitűzése az emberi egészség és a környezet védelme a levegőszennyezéstől (1. cikk).

Az AQD azokat az alapelveket írja le, amelyek meghatározzák, hogyan kell a levegőminőséget vizsgálni és ellenőrizni a tagállamokban. Felsorolja a szennyező anyagokat, melyekre vonatkozóan kidolgozzák és jogszabályban rögzítik a levegőminőségi előírásokat és célkitűzéseket. Előírja a szennyező anyagok megfigyelését; a határértékek megsértése magával vonja a környezeti levegőminőség javításának kötelezettségét. Ennek érdekében a tagállamoknak levegőminőségi terveket kell kidolgozni, melyek tartalmazzák a megfelelő intézkedéseket.

A levegőminőségre vonatkozó irányelvek első generációja, melyet az AQD egy szövegbe foglal, már számos olyan a környezeti levegőminőségi előírást tartalmaz, melyek különböznek a jogi következmények és a kötelező erejűség tekintetében. Az AQD új kategóriákat és kötelezettségeket tartalmaz:

• A PM_2.5-re (finom részecskék) vonatkozó új levegőminőségi célkitűzések, beleértve a határértéket és az expozícióval kapcsolatos célkitűzéseket.
• A természetes szennyezési források figyelmen kívül hagyásának lehetősége a határértékeknek való megfelelés értékelésekor.
• A határértékeknek való megfelelés három évvel (PM₁₀) vagy legfeljebb öt évvel (NO₂, benzol) történő meghosszabbításának lehetősége.
• A meglévő jogszabályok többségének egyetlen irányelvbe történő összevonása (kivéve a negyedik külön irányelvet negyedik leányirányelvet), a meglévő levegőminőségi célkitűzések módosítása nélkül.

Az AQD riasztási küszöbértékekre és határértékekre hivatkozik. Továbbá, az AQD 4. cikke értelmében a tagállamok kötelesek zónákra és agglomerációkra felosztani területüket. Ennek a felosztásnak az a célja, hogy megszervezze a levegőszennyezés mérését az egyes zónákban vagy agglomerációkban előforduló levegőszennyezés függvényében.

A riasztási küszöbérték az a szint, amely felett a rövid idejű expozíció veszélyt jelent az emberi egészségre a teljes lakosság tekintetében, és amelynél a tagállamoknak azonnali lépéseket kell tenniük A riasztási küszöbérték túllépése esetén, további kötelezettségek lépnek életbe és bizonyos azonnali lépéseket meg kell tenni (SO2 vagy NOx esetén), a tagállamoknak pedig cselekvési terveket kell kidolgozni, amelyek jelzik a rövid távon meghozandó intézkedéseket. Adott légszennyezési küszöb túllépése esetén a nemzeti hatóságok kötelesek tájékoztatni a nyilvánosságot, hogy alkalmazkodni tudjanak a megnövekedett légszennyezettséghez. Amikor csak fennáll a küszöb túllépésének veszélye, az érintett tagállamnak cselekvési terveket kell kidolgozni a veszély csökkentése és időtartamának korlátozása érdekében.

Az AQD meghatározza a szennyezőanyagok koncentrációjának határértékeit a levegőben. Ezek az értékek 2010. januárjától kötelező erejűek, kivéve a PM_2.5-öt, amely 2015 januárjától kötelező erejű. A csak az emberi egészség védelmére vonatkozó határértékek mellett kritikus szinteket is előír: ez olyan tudományos ismeretek alapján meghatározott szint, amely felett egyes receptorokat – például fákat, egyéb növényeket, természetes ökológiai rendszereket az ember kivételével – közvetlen káros hatás érhet [2(6) cikk].